Zadar és Split között, centrumban természetesen Sibenik volt. Egyedül, vonattal, közel 30 kg-os hátizsákkal, sátorral és kempingben. SZUPER. A tenger tényleg olyan kék, mint a fényképeken, szinte hihetetlen, mivel nincs iszap egész mélyre le lehet benne látni. Halacska alig, de vannak tengeri sünik. Én imádom az öreg városokat és Dalmáciában valóban harapni lehet a múltat.Persze még ott is meg vannak az exszoci városképek, de lassan azt is kinövik, mint mi. Az utak sokkal jobbak mint itthon, legalább is, amerre én járkáltam. A buszok fantasztikusak /távolsági/, van a soförökkel kocsikisérő, ő intézi a menetjegyeket, de segíti is a sofört, mert rengeteg az olyan útszakasz, amit a vezető nem lát be, ezért a kisérő megy hátra és mondja mikor fordulhat ki a jármű. A táj elég kopár, a fenyvesek tele vannak gabócákkal és reggel 8-kor ébrednek és 22-ig folyamatosan ciripelnek, ezért olyan mintha állandó zenei aláfestés lenne.Az emberek kedvesek, figyelmesek, látszik, hogy leginkább a turizmusból élnek. A közbiztonság nagyon jó, ha jól tudom europa élvonalában állnak. Remélem idén eljutok Dubrovnikba és ismét ráléphetek Goran lábnyomaira.
Szia Mamarazzo, gondolom ez te voltál. Köszönöm, hogy leírtad a tapasztalataidat, nagyon jól hangzik. Remélem még ebben az életemben eljutok legalább Zágrábig és lépkedhetek én is a lábnyomain. Dubrovnik mesés lehet, szorítok, hogy összejöjjön az út Amikor a reneszánsz kori Raguzában játszódó Dundo Maroje című Marin Držić műről tanultunk, szinte láttam magam előtt az akkori világot. Ha elmegy oda az ember, gondolom mégjobban érezni lehet ezt.
De többen közületek igen, úgyhogy jöhetnek az élménybeszámolók. 
Köszönöm, hogy leírtad a tapasztalataidat, nagyon jól hangzik. 
Remélem még ebben az életemben eljutok legalább Zágrábig és lépkedhetek én is a lábnyomain. 
Amikor a reneszánsz kori Raguzában játszódó Dundo Maroje című Marin Držić műről tanultunk, szinte láttam magam előtt az akkori világot. Ha elmegy oda az ember, gondolom mégjobban érezni lehet ezt. 
